Április 26. Bosco Szent János napja, akirõl a Don Bosco-iskolákat elnevezték. 1815-tõl 1888-ig élt. Tizenegy éves korában a félárva fiú a család állatait legeltette, amikor egy pappal találkozott, aki eltévedt az ismeretlen környéken. A papnak feltûnt a fiú páratlan emlékezõtehetsége és tudásvágya, ezért tanítani, majd taníttatni kezdte. A fiúból pap lett, és Torinóban megalapította a szegény iparosfiúk tanintézetét, az Oratóriumot. Ebbõl nõtt ki a szaléziánusok tanító rendje, amely az egész világon hasonló intézeteket hozott létre. Don Bosco pedagógiai munkássága nagyban hozzájárult az egész világon, különösen Nyugat-Európában a városi mûvelt iparosréteg kialakulásához, amely elengedhetetlen feltétele volt a 19-20. század fordulóján kibontakozó, máig tartó nagyarányú technikai és társadalmi fejlõdésnek.

Május elseje Fülöp és Jakab apostol napja. Utóbbit az Írás mint Jézus testvérét említi. Régtõl fogva szokás volt ezen a napon a házakat zöld ágakkal díszíteni, s a szép eladó lányok kertjében májusfát állítani. A székelyek a májusfát jakabfának is nevezik. A szokás azonban sokkal korábbi eredetû: már az ókorban világszerte elterjedt tavaszünnep volt ez a nap. A rómaiak floráliája a ligetekben, fák alatt zajló népünnepély volt. Ez a hagyomány él tovább a májusfaállításban. A hetvenes évek elején az Ormánságban még magam is elindultam hajnalban a falusi legényekkel a határba jegenyefát lopni – mert a májusfának való fiatal jegenyét lopni szokás, ezért is tiltották sok helyen a májusfaállítást. A tilalmat általában a legények semmibe vették, és a községi elöljárók sem tanúsítottak nagy szigort a betartatásában. A fára a színes papírszalagok mellett teli borosüveg is kerül, amit aztán május végén, amikor muzsikaszó mellett „kitáncolják” a legények a fát; az a legény visz el, aki elõször megmássza a májusfa magasan lecsupaszított törzsét. Nagy szégyen, ha a borosüveg ott marad.

Manapság néhány helyen a májusfaállítás helyett a májusi virágküldés szokása dívik: a legény szíve választottjának egy cserép virágot küld, szalagokkal és ajándékokkal díszítve – és ha a virágcserép kikerül az ablakba, hamarosan az eljegyzés is elkövetkezhet.

Május 3. A Szentkereszt föltalálásának ünnepe. A legenda szerint Nagy Konstantin császár vetélytársa, Maxentius feletti gyõzelmét megelõzõ este a nyugati égen egy keresztet látott lebegni, ezzel a felirattal: „In hoc signo vinces!” (E jelben gyõzni fogsz!) A gyõzelem után a kereszténységet államvallássá tette, és szerte a birodalomban templomokat építtetett. Építkezés közben a császár anyja és Makariosz püspök a Golgotán egy gödörben megtalálták a három keresztet, körülöttük a névtáblákat és a szegeket. Hogy megállapítsák, melyik Krisztus keresztje, mindhármat egy nagybeteg asszonyhoz érintették, és amelyiktõl meggyógyult, azt tekintették a valódi keresztnek. A kereszt rövidebb fáját a császár Konstantinápolyba vitette. A szögek közül egyet a sisakjába, egyet harci ménje zablájába dolgoztatott bele. Az ereklyék egy részét a római Santa Croce templomban õrzik. A keresztet állítólag 320 májusában találták meg; hogy mi körülötte a legenda és mi a valóság, ma már kideríthetetlen.

Május 6-án Magyarországi Boldog Erzsébet emlékét idézzük: õ volt utolsó Árpád-házi királyunk, III. András egyetlen gyermeke, aki hét éves korában jutott árvaságra, gyermekként el kellett menekülnie hazájából, és 1337-ben a svájci Winterthur városának kolostorában apácaként halt meg.

Május 7-én Boldog Gizellára, Szent István feleségére, Szent Imre anyjára emlékezünk. Neki köszönhetõ többek közt Veszprém városának felvirágoztatása, a veszprémi és a nyitrai székesegyház felépítése. A magyar leányok számára valóságos hímzõiskolát indított, amely az általa bevezetett pointe de Hongrie (magyar öltés) révén hamarosan világhírûvé vált. Ebben a mûhelyben készült a koronázási palást, és a királyné kezemunkáját dicsérte egy másik mûremek, a XIX. János pápa számára hímzett palást, amely a francia forradalom idején semmisült meg a metzi székesegyházban. Férje halála után Veszprém várát jelölték ki neki tartózkodási helyül. A magyar hagyomány úgy tudja, hogy itt is halt meg, német történeti források szerint azonban 1045-ben III. Henrik császár segítségével Németországba távozott, és a passaui apácakolostor fejedelemnõje lett. Itt is hunyt el 1095 május 7-én, 115 éves korában. A passaui zárdában máig látható sírkövének töredéke Gisyla abbatissa felirattal.

Május közepe felé jó, ha figyelünk a naptárra, hisz 12 - 13 -14-én itt vannak a fagyosszentek: Pongrác, Szervác, Bonifác. Reméljük, az idén nem hoznak fagyot; de a néphagyomány nemhiába tiszteli õket a fenti névvel: a hideg levegõ utolsó betörése a nyár elõtt általában erre a három napra szokott esni. A virágzó epret sokan úgy óvják meg a májusi fagytól, hogy huzamosabb ideig locsolótömlõvel öntözik éjszaka. Avatatlan szemnek rettenetes látvány a jégpáncéllal borított eper; de mivel a víz jéggé fagyása hõt termel, a jégpáncél megóvja a fagytól az érzékeny virágokat. Reggel pedig, amikor a jég felenged, már elég meleg van ahhoz, hogy a növények ne károsodjanak. Szokás ilyenkor a gyümölcsfák alatt füstölni. A füst is képes megóvni a fagytól a termést, de figyeljünk ilyenkor is a tûzgyújtási tilalomra. (A hivatal ugyanis a fagyosszentek intézményét nem ismeri, és kirója a büntetést a tilalom ellenére füstölgõ gazdákra.)

Pongrác egyébként gazdag frígiai ifjú volt, aki itáliai birtokán Diocletianus keresztényüldözése idején keresztény kolóniát alapított. Ezért a császár, sajnálattal bár, de következetesen, fejvesztésre ítélte. Ereklyéinek egy része Londonba került a 600-as évek elején, ezzel magyarázható, hogy az egyik öreg londoni templom ma is az õ nevét viseli. Szervác püspöknek látomásban adatott tudtára, hogy Attila hunjai Galliában egyedül szülõvárosát, Maastrichtot fogják elkerülni. Így is történt. Halála után a szabadban elhelyezett kõkoporsójára nagy hóesések idején sem esett a hó. A maastrichti dóm Szervác koporsója köré épült. Bonifác egy Aglaia nevû gazdag patrícius hölgy sáfára és egyben szeretõje volt. Idõsödvén a hölgy rádöbbent, hogy bûnben élt eddig, és ennek jóvátételére nem elég a bûnbánat. Elküldte hát Bonifácot, hogy szerezze meg neki valamely keresztény vértanú ereklyéjét. Bonifác a megkínzott keresztények támogatójává vált. Végül õt is kivégezték, tetemét pedig elküldték Aglaiának, aki így jutott vértanú-ereklyéhez.

Május 16-án ünnepli a katolikus egyház Nepomuki Szent János vértanúságát. Szent János az 1300-as évek derekán Nepomukban született, ami egy kisközség Csehországban Pilsenhez közel. A prágai egyetem elvégzése után a fõváros legnépszerûbb hitszónoka, majd nemsokára kanonok lett. A kicsapongó életet élõ IV. Vencel király feleségének, Johannának a gyóntatójaként, amikor a király ürügyet keresett a feleségétõl való elválásra, válogatott kínzásokkal próbálta belõle kicsalni a gyónási titkokat. Miután ez nem sikerült, dühében a Moldvába dobatta az állhatatos gyóntatót. Sírja a prágai székesegyházban áll, szobrai Európa-szerte õrzik a vízfolyásokat, kutakat. Kaposváron a Kossuth-téri szökõkút felett áll az 1700-as évekbõl származó szobra, melynek párját Ausztriában, Bad Ischl egyik szép hídján láthatják az utazók.

Május 19-én emlékezhetünk az angolszászok zseniális szentjére, az aranymûvesek védõszentjére: Szent Dunstanra.

924 táján született fõnemesi családból. Rendkívül tehetséges és mûvel ifjú volt, a királyi udvarban nagy népszerûségnek örvendett, különösen dalai és hárfajátéka hódította meg a király és hölgyei szívét. Miután gyûjtötte a régi szász dalokat és mondákat, ráfogták, hogy pogány varázslást ûz, emiatt távoznia kellett az udvartól. Egy súlyos betegség után a vikingek által feldúlt glastonburyi kolostor romjai közé vonult, ahol egy kalyibát és egy kis mûhelyt készített magának. Itt harangokat öntött, feszületeket, füstölõket készített, képeket festett, miseruhákat tervezett és zenedarabokat szerzett. Tanítványai hamarosan életre keltették a kolostort. Néhány gyors királyváltás és egy év flandriai számûzetés után London püspöke és Edgar király kancellárja lett. Leghíresebb rendelete az volt, amellyel elrendelte, hogy minden pap köteles valamilyen mesterséget vagy mûvészetet tanulni, és azt hívei körében terjeszteni. Mûködése alatt felvirágzott az angol gazdaság, a dánvikingek támadásai megszûntek, mivel 3600 hajó õrizte a partokat, Wales és Írország csatlakozott az angol koronához. A calvei zsinaton, amikor épp veszélybe kerültek a Dunstan által elrendelt reformok, ellenfeleire rászakadt a terem mennyezete. Amikor halálát közeledni érezte, nagy beszédben búcsúzott az angol néptõl. 988. május 19-én hunyt el.

Ugyanezen a napon ünnepeljük Szent Ivó napját, aki az 1300-as években a nantes-i egyházmegye vizsgálóbírájaként évtizedekig védelmezte a szegények ügyét. Az ügyvédek védõszentje.

Május 21-én van Szent Godrik halálának 834. évfordulója. Angliában született, ifjúkorában sikeres kereskedő volt, aki hajóútjaival nagy vagyonra tett szert. Holy Island-beli látogatása rádöbbentette, mennyire üres az élete: szétosztotta vagyonát a szegények között, és erdei remeteségbe vonult. Néhány évi elmélkedés után zarándokútra indult, és bejárta Jézus életének fontosabb színtereit: megfordult Jeruzsálemben, Názáretben, Betlehemben. Hazatérve egy ideig visszatért régi életviteléhez, de ez ismét csak anyagi gyarapodáshoz és lelki szegénységhez vezetett. Így újból a rengeteget választotta lakhelyéül: a finchleyi erdőben épített magának kunyhót, és annyira hozzáidomult a természeti környezethez, hogy az állatok bizalmukba fogadták, és megesett nem egyszer, hogy kunyhójában kerestek védelmet a vadászok ellen. A tél hidegében kunyhója fázó madaraknak szolgált menedékül. Csak azzal táplálkozott, amit az erdő adott neki: a környékbeliek által hozott élelmet kitette az út mellé a szegény vándorok számára. 90 éves korában halt meg, a kunyhója mellé épített Szent János-kápolnában temették el.

Május 22-én Szent Vilmosra, a pékek védőszentjére emlékezünk, aki – bár skót földön született, és a skótokról más kép él a köztudatban – minden tizedik általa sütött kenyeret „a szeretet kenyere” gyanánt a szegényeknek adott. Jeruzsálembe indult zarándokútra, de útközben pénzére éhes kísérője agyonverte.

Május 25-e VII Gergely pápa halálának évfordulója. Nagy tehetségű egyházpolitikus és diplomata volt, akinek útja egyenesen vezetett a pápai trónig. Ő volt az, aki IV. Henrik császárral Canossát járatott, amikoris a világ ura mezítláb, egy ingben könyörgött kegyelemért az egyház ura előtt. A császár később visszavágott, megostromolta Rómát. A várost később a fölmentő seregek felgyújtották. A pápa távozott az Örök Városból, Salernóban érte utol a halál. Utolsó szavai szállóigeként maradtak fenn: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot, ezért halok meg száműzetésben.” „Isten rettenthetetlen atlétáját” több mint ötszáz évvel halála után avatták szentté. A személyének megítélése körüli viták még ma sem ültek el. Mindenesetre működésének köszönhető a középkori kultúra második virágkora a 11-12. században.

Május 26 sokunk kedves szentjének, Neri Szent Fülöpnek az ünnepe. Ő volt a római szegények tanítója, aki úgy gondolta, a vidám embereket sokkal könnyebb az erény útján vezetni, mint a szomorúakat. Híres mondata: „Legyetek jók, ha tudtok” – korunk egyik legjobb egyházi tárgyú filmjéhez adott ötletet. Ha máshonnan nem innen ismeri nevét szinte mindenki. Tanítványai minden rangú és rendű emberek közül verbuválódtak: szegények és gazdagok, tanultak és tanulatlanok, ifjak és öregek imádkoztak és énekeltek együtt a vidámság apostolával, s ha olyan kedvük volt, táncoltak is Isten nagyobb dicsőségére. Palestrina nekik írta oratóriumait, amelyeket a Fülöp által vezetett kórus nagy gyönyörűséggel és hivatásos énekeseket megszégyenítő tökéletességgel adott elő. Neri Fülöp tanítványa volt a híres egyháztörténész, későbbi bíboros, Caesar Baronius, aki Fülöp halála után tovább vezette az oratoriánusok kongregációját, és a pápa gyóntatója lett. Fülöp alázatával, szegény, szerény életével, szókimondásával kora legnagyobb embereinek elismerését vívta ki . Hosszú élete során kezet csókolt neki öt pápa, és barátai közé sorolhatta Loyolai Szent Ignácot, Szalézi Szent Ferencet, Ricai Szent Katalint, és korának szinte minden jelentős egyházi emberét, aki Rómában megfordult. 80 évet élt, halála méltó volt életéhez. „Igen, végre is meg kell halni” – mondta, majd imádkozott, lefeküdt, megáldotta tanítványait és csendesen elszenderült.

VISSZA A FŐOLDALRA