Július 2 Sarlós Boldogasszony napja, a Mária-kultusz nyári állomása, amely Szűz Mária védelme alá helyezi az aratást, az aratókat és a kenyérnek való „életet”. A Boldogasszony-hit a magyaroknál a kereszténység felvétele előtt is jelen volt: a szülő asszonyt például a nagy anyaistennő védelme alá helyezték. A XI. század vége felé azonosult a Boldogasszony Mária alakjával. A görög mitológiában a sarlós Boldogasszony előképe Démétér, a Földanya, akinek attribútumai, a kalász és a szőlőfürt, a föld termékenységéhez kötődnek.

Július 4 nemcsak az Amerikai Egyesült Államok Függetlenségi Nyilatkozatának elfogadásáról nevezetes: ezen a napon emlékeznek (főleg német területen) Augsburgi Szent Ulrikra, aki a magyar kalandozók dúlása után romokban heverő Augsburg templomait és magát a várost is újjáépíttette. A polgárokat családi vagyonából látta el élelemmel, ruházattal és szerszámokkal. Szintén saját pénzén állított katonaságot, amellyel aztán több ízben eredményesen harcolt ellenünk. Utoljára 954-ben, a Lech mezején történt ütközet előtt védte meg Augsburgot a magyaroktól. 973 nyarán halt meg, 82 éves korában.

Július 6-án halt meg 575-ben a fazekasok védőszentje. Szent Goár trieri remete nagy tiszteletben állott a környéken, ám egyszer bevádolták a püspöknél, mondván, nem Isten embere ez, csak egy nagyszájú fazekas. A püspökhöz épp akkor hoztak be egy talált csecsemőt, amikor Goárt vallatta. „No, ha igazán Isten embere vagy – szólt a püspök – megmondod, kik ennek a gyermeknek a szülei.” Goár felszólította a háromnapos gyermeket, nevezze meg apját és anyját – és a csecsemő megszólalt, és eleget tett a felszólításnak. Ezután a szentet békén hagyták, halála után pedig remetekápolnája köré épült Sankt Goar városa.

Ugyanezen a napon emlékezhetünk Morus Tamásra, akit szintén felvett a katolikus egyház a szentek sorába – bár ugyancsak későn, halála után 400 évvel, 1935-ben. Az „Utópia” szerzője, Rotterdami Erasmus barátja azzal érdemelte ki ezt, hogy királya és barátja, VIII. Henrik ellenében következetesen kitartott a pápa és a katolikus hit mellett. 1534-ben megtagadta a hűségesküt a katolikus egyháztól elszakadó anglikán egyházra és a királyra. Ezért a király a Towerbe záratta és lefejeztette. A filozófus-író-államférfi a börtönben írta „Párbeszéd a balsorsban való vigasztalásról” című művét, amelyben két magyar nemes beszélget a mohácsi csata előestéjén arról, hogyan kell a vértanúságra felkészülni nyugodt elmével és erős hittel.

Július 7-e Cirill és Metód napja, akiket a glagolita (cirill) ábécé megalkotóiként és a keleti egyház filozófiai megalapozóiként, a Biblia ószláv nyelvű fordítóiként tisztel a világ. Filozófus Konstantin Kirill és bátyja, Method 862-ben indult a bizánci udvarból Nagy-Morvaországba, amely akkoriban délre egészen a Balatonig ért. Nem sokkal előtte követségben jártak a Kaspi-tenger környékén a kazár kagánnál; ezen az útjukon találkoztak magyarokkal is. A kazároktól magukkal hozták I. Kelemen pápa ereklyéit. Térítő munkájuk csökkentette a német befolyást a területen, ezért a császár bevádolta őket a pápánál. A két apostol Kelemen pápa hamvaival utazott az örök városba, ahol az ereklyék megtalálóit nagy tisztelettel fogadták, és tisztázták minden vád alól. Kelemen pápa hamvait ünnepélyesen elhelyezték a San Clemente templomban, ezután alig három hónap múlva meghalt Cirill, és őt is ugyanoda temették. Metód visszatért Pannóniába, ahol szerémi érsekként folytatta a testvérével megkezdett térítő munkát. Mintegy tíz évvel a magyar honfoglalás egyezményes időpontja előtt, 885-ben halt meg. Tanítványai Bulgáriában telepedtek le, ahol kiteljesítették mestereik munkáját: ennek köszönhető a szláv írásbeliség, és a szláv népek sajátos kultúrájának kialakulása.

Július 8. Portugáliai Szent Erzsébet (Izabella) emlékét őrzi, aki Árpádházi Szent Erzsébet unokahúga volt, nagyanyja, Jolán királyné révén, akinek apja II. Endre magyar király. Igazságos Dénes portugál királyhoz ment feleségül, akit, mielőtt az „Igazságos” melléknevet kapta, bízvást nevezhettek volna „Kicsapongó Dénesnek”, ugyanis napjai dorbézolással, vadászattal és szoknyavadászattal teltek. Felesége jó lélekkel tűrte férje ügyeit, sőt a király házasságon kívül született gyermekeit a sajátjaival együtt nevelte. Végül sikerült úgy megszelídítenie a zabolátlan férfit, hogy hosszú uralkodásának második, hosszabb szakasza a portugál történelem egyik legszebb időszaka lett. Erzsébet nagy békeszerző volt: nemcsak Portugália és Kasztília viszályát simította el, de keze elért a nápolyi királyságig, és összebékítette a nápolyi és a szicíliai királyt. Könnyen tehette, hisz az európai uralkodóházakban szinte mindenki rokona volt. Diplomáciai tehetségét a szűkebb családban is kamatoztathatta, 1323-ban férjét és fiát kellett összebékítenie. Kórházakat és árvaházakat alapított, éhínségek idején a saját raktáraiban őrzött ennivalóval sietett a szűkölködők segítségére. Sok szegény lányt házasított ki megfelelő hozománnyal, udvarában hímzőiskolát tartott fenn. (Ez, úgy látszik, az Árpád-ház hölgyei között hagyományozódott.) Utolsó békeszerzése közvetlenül halála előtt történt, amikoris fia a kasztíliai királlyal keveredett háborúba, és ő betegen, öregen a harctérre sietett, hogy útját állja a vérontásnak. Jöttének hírére a hadakozók letették a fegyvert, ám a megerőltetés már sok volt szervezetének, és a harcmezőn meghalt.

Július 11-én Nagy Szent Vazul (Bazileiosz) húgára, Szent Makrinára emlékezünk. 358-ban idősb Szent vazul birtokán, Neocaesaria mellett, a pontusi félszigeten két kolostort alapítottak. A férfikolostort Nagy Szent Vazul alapította, itt nevelkedtek öccsei, Nüsszai Szent Gergely és Szebasztei Szent Péter. Az Írisz folyó túlpartján levő női kolostor apátnője nővérük, Szent Makrina volt. Az apácák között volt anyja, Szent Emmelina is. A kolostorok egy vadregényes, szép vadonban álltak, amelyhez a családot egy tragédia emléke fűzte. Vadászat közben itt halt meg a tíz testér közül a második, Vazul legidősebb öccse, Naukratiosz 22 éves korában. Öccse halálát megelőzően Makrina jegyese, egy szépreményű, fiatal ügyvéd is váratlanul búcsút mondott a világnak. Makrina úgy érezte, jegyese az égben van, ő sem lehet halandó emberé. Anyja mellett a kisebb testvérek gondozása volt a feladata. Nagy hatással volt öccseire, akiknek szent élete nagyrészt az ő befolyásának köszönhető. Öccse, a kitűnő egyházi író, Nüsszai Szent Gergely örökítette meg életét.

Július 14 Szent Bonaventura napja, aki a párizsi egyetem első kiváló növendékei közé tartozott, és Szent Tamás mellett a legünnepeltebb egyetemi tanár lett. Később a ferences szerzetesek generálisa lett, és bölcsességével mind a túlzókat, mind a szabadosságra hajlókat visszatérítette a normális kerékvágásba. Egyszerű életet élt: amikor X. Gergely pápa elküldte neki a bíborosi kalapot, a követek épp mosogatás közben találták. Megkérte őket: akasszák a kalapot egy fára, mert neki nem tiszta a keze. Szentté avatása után templomot emeltek tiszteletére Lyonban, ahol teste 1562-ig nyugodott, addig, amíg a hugenották nyilvánosan el nem égették a város főterén. Csak jobb keze és a feje maradt épségben: a „szeráfi doktor” gondolkodó feje és író keze.

1295 július 14-én hunyt el Árpádházi Szent Margit és boldog Jolán nénje, Szent Kinga. Szemérmes Boleszláv lengyel király feleségeként sok jót cselekedett, kórházakat, árvaházakat épített. A tatárjárás idején menedéket nyújtott húgának, Jolánnak. Amikor meglátogatta a tatárjárás után Magyarországot, hogy adományokkal segítse az újjáépítést, apja neki ajándékozta az akna-szlatinai sóbányát. Szlatinán a főaknát ma is Kunigunda-aknának hívják. A királyné a kor szokása szerint az aknába dobta aranygyűrűjét. A legenda szerint hazatérve Wieliczkánál ásatni kezdett, és a munkások csakhamar sóra bukkantak. A sóban megtalálták Kinga Máramarosban eldobott gyűrűjét. Így fedezte fel a korabeliek szerint a királyné Lengyelország legnagyobb sóbányáját. Férje halála után az ószandeci klarisszák közé lépett húgával, Jolánnal együtt. A kolostor apátnője lett, itt is fejezte be földi életét.

Folytatva az Árpád-ház rokonságából származó szentek sorát, július 15-én meg kell emlékeznünk Szent Henrik császárról, Szent István sógoráról. Civakodó Henrik bajor herceg és Gizella burgundi hercegnő elsőszülött fia volt, akit Szent Wolfgang regensburgi püspök, a magyarok első ismert térítője nevelt. Mestere emlékét annak halála után is őrizte. Valószínűleg ennek köszönhető az a különös álomlátás, amelyet beteljesültéig senki nem tudott megfejteni. Henriknek álmában megjelent a püspök, és elküldte őt, nézze meg, milyen felirat látszik a sírja mellett a székesegyház falán. A falon ez a két szó állt: „post sex” – vagyis „hat múlva”. A herceg arra gondolt, tán az ő halálát jövendölte meg így a mester. Felkészült hát arra, hogy hat nap múlva meghal. Nem történt semmi. Talán hat hónap múlva jön el a halál: még bővebben osztotta az alamizsnát, és folytatta vezeklését, de megint nem történt semmi rendkívüli. Már szinte feledésbe ment az álom, amikor hat év múlva Rómában császárrá koronázták. Ő alapította többek közt a bambergi püspökséget. A bambergi dóm oltárát 1012-ben Asztrik kalocsai érsek szentelte fel. Henrik császár szoros kapcsolatot tartott fenn VIII. Benedek pápával, és közösen harcoltak a szaracénokkal. A legenda szerint a szaracén emír egy zsák gesztenyét küldött a pápának, és azt üzente: a következő évben annyi páncélos lovaggal tér vissza, amennyi gesztenye a zsákban van. A császárral történt megbeszélés után a pápa a zsákot kölessel töltette meg, és azzal az üzenettel küldte vissza, hogy a szaracénok annyi keresztény lovaggal találják magukat szembe, ahány szem köles van a zsákban. Idős korára a császár beleunt az uralkodásba, és kolostorba akart vonulni. Meg is tette: a Verdun melletti Saint-Vannes kolostorában jelentkezett szerzetesnek. Az apát letétette vele az engedelmességi fogadalmat, aztán így szólt: „Jól van. Most azt teszed, amit én parancsolok. Parancsolom tehát, hogy menj vissza a világba, és kormányozd tovább az Istentől reád bízott birodalmat, és országod jólétének élj!” Szegény Henrik szót fogadott, és haláláig császár maradt. Teteme a bambergi székesegyházban nyugszik.

Július 17 Remete Szent András (Zoerard) napja, akinek legendáját az első magyar írónak tekintett Mór pécsi püspök írta meg. Lengyelországból jött az 1000-es évek elején. Paraszti sorból származott, a zoborhegyi kolostorban vált szerzetessé. Hamarosan a Trencsénnel szemben tátongó szkalkai barlangba vonult remeteségbe, ahol önsanyargatással és erdőirtással töltötte idejét. Hetenként három napon át koplalt, és a régi remeték mintájára a nagyböjt negyven napját azzal a negyven kókuszdióval élte túl, amit hamvazószerdán a zoborhegyi apáttól kapott. Szerzetestársai közül sokan sokszor felkeresték, különösen gyakori vendége volt tanítványa, Szent Benedek, aki mestere halála után ugyancsak a szkalkai barlangban remetéskedett. Mindkettejük sírja a nyitrai székesegyházban található, remeteségük helyén 1224-ben bencés kolostort alapítottak, amelynek temploma ma is látogatott búcsújáróhely.

Július 19-én Páli Szent Vincére emlékezünk, aki 1576-ban született Franciaországban földműves szülőktől. A tehetséges gyermeket szülei erejükön felüli anyagi áldozatokat vállalva taníttatták. A zaragozai és a toulouse-i egyetemen tanult, majd 1600-ban pappá szentelték. Öt év múlva elkezdődtek viszontagságai, ugyanis egy nagyobb summát örökölt, amit Marseille-ben kellett felvennie. Visszafelé a tengeren hajójukat kalózok támadták meg, az utasokat kirabolták és Tuniszban eladták rabszolgának. Itt egy alkimista vette meg, mellette kitanulta a titkos tudományokat. Ezután egy nizzai renegáthoz került, akit hamarosan visszatérített a keresztény hitre, és vele együtt Rómába ment. Itt Montorio prelátus vette pártfogásába, aki az aranycsinálás titkát kutatta, és úgy gondolta, hasznát veszi a fiatal pap alkímiai ismereteinek. Nemsokára a párizsi királyi udvarba küldték, majd a királyi gályarabok generálisánál, Gondy grófnál lett nevelő. A gályarabok sorsának jobbra fordításán munkálkodott. Olyan eredményesen, hogy a király kinevezte a gályarabok fő lelki vezetőjévé. Állítólag egy alkalommal úgy segített megszökni egy rabnak, hogy beült a helyére, és hagyta, hogy az evezőpadhoz láncolják. 1625-ben megalapította a lazarista misszióspapok társaságát, akik a Szent Lázárról elnevezett priorságban laktak. Az ő tevékenységének eredményeként jött létre az Irgalmas Nővérek társulata. Hatalmas összegeket szerzett és adott karitatív célra. Tevékenységét nagyban akadályozta Mazarin bíboros, akinek intrikái a Fronde-felkelésbe torkollottak. Sokat írt, sokat szervezett: mintegy 30.000 levele maradt fenn. Haláláig a királyi ház élő lelkiismerete maradt. 1660-ban halt meg.

Július 20-án a naptárban Illés próféta nevét látjuk. Mellette Szent Jeromosra emlékezhetünk, aki 1481-ben Velencében született. Girolamo Miani – mert így hívták – kora ifjúságában, bár apja jogásznak szánta, nem törődött mással, csak a lovakkal és a fegyverekkel. 15 éves korában otthagyta az iskolát, és beállt a Signoria seregébe. Harcolt VIII. Károly francia király serege ellen, majd a Cambrai-i Liga elleni harcból is kivette a részét. Dúló, fosztogató, kegyetlen, erőszakos zsoldostiszt volt, emellett okos, bátor, másokat és önmagát egyaránt nem kímélő, kiváló katona. 27 éves korában kapta a Signoriától a parancsot, hogy Miksa császár hadaival szemben védje meg Castelnuovo várát, amely a Köztársaság egyik végvárának számított. A megadási felszólításokra többször fityiszt mutatott a császárnak, végül a túlerő mégis bevette a várat. Girolamo parancsnok börtönbe került. Föld alatti, sötét tömlöcben őrizték nehéz bilincsben. A percek órákként vánszorogtak. Jeromos Isten büntetését látta sorsában, imádkozott és vezekelt. Elhatározta, ha kiszabadul, új életet kezd. Szűz Máriához imádkozott, és megtörtént a csoda. Egy este megnyílt a börtönajtó, de nem a foglár nyitotta ki. Egy lefátyolozott nőalak lépett be rajta, és egy kulcsot nyomott Jeromos kezébe, aztán eltűnt. Jeromos elment az álomba merült őrök mellett, a kulccsal kinyitotta a börtön kapuját, és a báván ténfergő várőrség mellett kisétált a szabadba. Ekkor ébredt fel igazán: meg sem állt Trevizóig, ahol bilincseit Mária oltárára helyezte. A Signoria Castelnuovo podestájává nevezte ki, de ő letette a hivatalt, és Velencébe ment, ahol időközben elhunyt Lukács nevű testvére. Az ő árváit nevelte Jeromos, eközben jótékonykodott, és segített, akin tudott. Elkezdte teológiai tanulmányait, és 37 éves korában áldozópappá szentelték. Felső-Olaszország a háborúk után éhínségtől és dögvésztől szenvedett. A lakosság egy része Velencébe menekült, ettől ott is elütötte fejét az ínség, a drágaság és a pestis. Jeromos nappal a pestiskórházban ápolta a haldoklókat, éjjel csónakján a temetőbe szállította a holtakat. Tífuszt kapott, amit csodával határos módon túlélt. Eközben, 1527-ben megtörtént a Sacco di Roma: a császári csapatok feldúlták és kirabolták Rómát. A dúlásnak áldozatul esett a theatinusok kolostora is. A két rendalapító: Szent Kajetán és Giovanni Caraffa, a későbbi IV. Pál pápa Velencébe menekült, és itt hozták létre új rendházukat. Caraffa ez időtől Jeromos lelki atyja és tanácsadója lett. Jeromos felgyógyulása után lemondott maradék vagyonáról, és árvaházat alapított. Az árvák mesterségeket tanultak, hogy felnőttként legyen miből élniük, Jeromos pedig zsákkal a vállán koldult a gyermekeknek. Caraffa, látva az elért eredményeket, az árvaház rendelkezésére bocsátotta a rend egyik iskoláját. Biztatására Jeromos kiterjesztette tevékenységét egész Lombardiára. Veronában kórházat, Bresciában árvaházat alapított, Bergamóban pedig egy fiú- és egy leányárvaház mellett otthont hozott létre a bukott nők számára, mivel a háborús időkben megnőtt a testüket áruba bocsátók száma, a háborúk befejeztével pedig nem volt miből élniük. 1532-ben az intézetek jövőjének biztosítására jeromo és munkatársai új szerzetesrendet alapítottak, amelynek székhelye Somascában volt, Milánó és Bergamo között. A rendalapítás után Milánóban is létrehozott egy árvaházat, azonban ennek működését már nem volt ideje megszervezni. Bergamóban ugyanis felütötte a fejét a pestis. Jeromos sietett ápolni a betegeket, azonban itt a pestist kapta meg, és legyengült szervezete nem tudott megbirkózni a kórral. „Ne búsuljatok – mondta társainak a halálos ágyán – odaföntről sokkal jobban tudok használni nektek.” – Így is lett: a pápává választott Caraffa bíboros megerősítette a rendalapítást, az alapítót pedig 1761-ben szentté avatták.

Július 22 Brindisi Szent Lőrinc napja. Innsbrucban őriznek egy vezéri botra erősített keresztet, amelynek arnyozása megkopott, a figyelmes szemlélő puskagolyó nyomát is felfedezheti rajta. Ezzel a kereszttel lelkesítette Cesar de Rossi, kapucinus szerzetbeli nevén Brindisi Lőrinc az egyesített európai csapatokat a Székesfehérvár melletti Csókakőnél vívott csatában 1601-ben. Istvánffy krónikájában ezt írja róla: „A fölfeszített Krisztus keresztjével a kezében emelt hangon harcra buzdította a keresztény csapatokat s mit sem törődött a körülötte röpködő golyókkal.” Az egyesített Európa győzött a háromszoros túlerőben lévő, ám kevésbé szervezett és elszánt török sereg felett, és Fehérvár végképp felszabadult a török uralom alól. Mintha Kapisztrán szelleme járt volna a csatában, olyan hatása volt a félelmet nem ismerő szakállas kapucinusnak. Magyarországra úgy jutott, hogy nem sokkal előbb Bécsben, majd Grácban alapított rendházat: innen hívta el tábori papnak Savoyai Jenő. Lőrinc nem sokkal ezután a ferencesek generálisa lett, majd egyházdiplomáciai feladatokat látott el. Eközben jelentős tudományos munkát is kifejtett: hátrahagyott írásai az egyházi bíráló bizottság szerint mintegy 14 fóliókötetet tennének ki (nyomtatva kb. 5000 oldal). Olasz volt, de tökéletesen beszélt latinul, németül, franciául, spanyolul, csehül és héberül: a zsidók, akik előtt beszélt, azt mondták róla: tökéletesebben tud héberül, mint őközülük akárki. 1619. Július 22-én, hatvanadik születésnapján halt meg, egy sikeres diplomáciai küldetés után a spanyolországi Belém királyi kastélyában.

Július 24-én Solano Szent Ferencre emlékezünk. A kortársak a „Peru Napja” névvel tisztelték meg, és valóban: ő volt az a misszionárius, aki mindig, minden helyzetben emberszámba vette, testvéreinek tekintette a honfitársai által kegyetlenül kizsákmányolt és tűzzel-vassal irtott indiánokat. Gyönyörűen hegedült, rögtönzéseivel nemcsak rendtársait kápráztatta el: az őserdei indiánok is megbűvölten hallgatták muzsikáját. Egész falvakat „hegedült be” a katolikus egyházba. A legenda szerint misézés közben sokszor félrőfnyire felemelkedett a földről, és különös fény sugárzott belőle. Hittérítő buzgalma olyannyira elragadta, hogy néha a táncteremben, a telt színházban vagy még népszerűbb és illetlenebb helyeken húzta elő a világi ruhája alá tejtett keresztet, és kezdett prédikálni az élvezetet kergető embereknek. Nem véletlen tehát, hogy az első perui ferences misszió vezetésére őt szemelték ki. Amerika partjai előtt hajótörést szenvedtek, és háromnap, három éjjel hányódtak a kettétört hajón. Ferenc megszabadította és megkeresztelte a hajó gyomrában szállított néger rabszolgákat, és a hajó orrában imádkozott segedelemért. A segítség egy vízen hányódó fáklya formájában érkezett. Meggyújtották, és fénye elvezette hozzájuk a keresésükre indult mentőhajót. Ferenc nem várta el az indiánoktól, hogy spanyolul tanuljanak. Rendkívüli nyelvtehetségével két hét alatt megtanulta a riojai indiánok nyelvét. És minden törzshöz a maga nyelvén tudott szólni. Egyszer nagycsütörtökön a régi vallás védelmében több ezer indián támadta meg Ferenc imádkozó híveit. A térítő eléjük állt a kereszttel, és úgy beszélt hozzájuk, hogy letették a fegyvert, és valamennyien megkeresztelkedtek. 1610 júliusáig folytatta missziós tevékenységét az őserdőkben és a gyarmat rendházaiban. Halála előtt cellája ablakát ellepték az indiánok által szentként tisztelt quetzal-madarak, és nem lehetett elkergetni sem őket. Ferenc halála után a madarak eltűntek, és többé nem látták őket a kolostor körül. Ma a ferences missziók Solano Szent Ferencben tisztelik főpatrónusukat.

Július 25 Jakab apostol napja. Zebedeusnak, a halásznak két fia csatlakozott Jézushoz a Genezáret tavának partján: Jakab és János. Jakabot öccse vezette el a tanítványok közé: János ugyanis Keresztelő János köréhez tartozott, barátjával, Andrással együtt. Jézus megkeresztelése után hozzá szegődtek, ők lettek a tanítványok közül az elsők. Jakab sokszor találkozott a Mesterrel, de tanítvánnyá csak a csodálatos halfogás után lett, amikor a hívó szóra Simon Péter és András után testvérével együtt ő is otthagyta apja hajóját, hogy halak helyett lelkeket halásszon. Péter, János és Jakab voltak Jézus állandó kísérői és legközelebbi barátai. Az Apostolok Cselekedeteiben nem találunk utalást működéséről, pedig valószínűleg jelentős térítő munkát végzett, mivel az apostolok közül először őt fogták el és fejezték le 41-ben, I. Heródes Agrippának, nagy Heródes unokájának parancsára. A 7. században költötték azt a legendát, hogy Jakab jeruzsálemi vértanúsága előtt spanyol földön járt. Háromszáz évvel később már úgy szólt a történet, hogy a keresztények Jakab holttestét elvitték a spanyol félszigetre, és ott Iria városának közelében temették el. A sírt benőtte a cserjés, ám a 9. század elején a berek felett csodálatos fény jelent meg. Amikor kiderítették, hogy az apostol nyughelye felett világít a fény, a helyet Csillagbereknek (Campus Stellae =Compostella) nevezték el. Később Szent Jakab (Santiago) tiszteletére templomot emeltek itt, és a körülötte levő települést Santiago de Compostellának hívják azóta is. A város a középkori Európa leglátogatottabb búcsújáróhelye lett, Jakab apostol pedig Spanyolország védőszentje.

Július 27 Szent Pantaleon napja. Magyarul Pentelének hívták, két község őrizte a nevét hazánkban: Sárpentele és Dunapentele. Utóbbinak a neve a huszadik században először Sztálinvárosra, majd Dunaújvárosra változott. Pantaleon kisázsiai orvos volt, életéről kortársi beszámoló nem maradt fenn, csak több száz évvel későbbi legendák. Az bizonyos, hogy a háromszázas évek elején Maximianus császár háziorvosa volt Nikomédiában. Állítólag egy Hermolaosz nevű keresztény pap ismertette meg a kézrátétellel és a hit erejével való gyógyítással. Érintésével feltámasztott egy vipera által halára mart gyermeket, és ugyancsak kézrátétellel megölte a kígyót. Vakokat, bénákat gyógyított. Legfőbb betege, a császár azonban ellene fordult. Az irigy kollégák feljelentették a császárnál a sikeres orvost. Pantaleon a legenda szerint sértetlenül került ki a folyékony ónnal telt üstből, és amikor malomkővel a nyakában a tengerbe dobták, a kő úszott a vízen, és a felszínen tartotta az orvost. Ezután a cirkuszi vadállatok elé vetették, de az oroszlánok a lábához feküdtek, és a kezét nyalogatták. A cirkuszi közönség a szabadon bocsátását követelte, de ez nem történt meg. Miután újra megtagadta az áldozat bemutatását a római isteneknek, kerékre kötve legurították egy dombról. A kerék irányt változtatott, és a nézők közül több embert megölt, Pantaleon viszont sértetlenül került le róla. Ezek után a lefejezéssel próbálkoztak. Az első csapás nem sikerült: a bárd éle mintha viasszá vált volna, elhajolt az orvos nyakán. Kicserélték a bárdot, és miután Pantaleon bejelentette, hogy most már nem áll ellen, és meg akar halni, a következő csapás valóban véget vetett életének. A legenda szerint testéből vér helyett tej folyt, a vesztőhely fölött álló száraz olajfa pedig kivirágzott, és rögtön termést is érlelt. Udvari orvosa halála után nem sokkal a császár is meghalt, mert nem volt, aki életben tartsa. Szent Pantaleon Lukács evangélista mellett az orvosok második védőszentje.

Meg kell emlékeznünk még ezen a napon a hétalvókról. A hét keresztény ifjú 250-ben az üldözők elől egy barlangba menekült. Miután elfogni nem sikerült őket, a helytartó befalaztatta a barlang száját. Kétszáz év múlva egy juhász hordta el a málladozó fal köveit a barlang bejáratától, és megtalálta a hét vértanút, akik mintha aludtak volna egymás mellett. Testüket Efezusba vitték, ereklyéik később állítólag a marseille-i Szent Viktor-templomba kerültek.

Július 28 Szent Viktor napja, aki pápaként a 100-as évek végén őrizte az Egyház egységét, fellépett az antitrinitarizmus (a Szentháromság tagadása) és a spiritizmus ellen. 202-ben halt vértanúhalált.

Július 29-én Boldog Orbán pápára emlékezünk, aki 1095-ben meghirdette az első keresztes hadjáratot. A Szentföld visszaszerzése és megtartása mellett a háttérben az a politikai cél húzódott meg, hogy ezzel lekösse az egymás ellen hadakozó európai fejedelmek erejét, és a közös ellenség elleni harccal békét teremtsen Európában. A pápa két héttel Jeruzsálem bevétele után halt meg, de a győzelem hírét hozó lovagok nem érkezhettek időben. Azt sem érhette meg Orbán, amikor nagy vállalkozásának eredményeként a „treuga Dei” (Isten békéje) elcsendesítette Európa belső harcait.

Július 31 Loyolai Szent Ignác napja. A baszk nemesi család legkisebb fia nem Isten katonájának készült: a navarrai alkirály seregében szolgált, és a kapitányságig vitte. 1521-ben egy ágyúgolyó szétzúzta a lábát. Ügyetlen seborvosok kezébe került, akik rosszul illesztették össze a csontot, aztán újra eltörték, végül harmadszorra le is fűrészeltek belőle egy darabot. A gyógyulás sokáig tartott, Ignác közben olvasott és elmélkedett. Gyógyulása után barlangi remete lett, majd a Szentföldre indult prédikálni, de rá kellett jönnie, hogy megfelelő tudományos felkészültség nélkül nem megy semmire. Hazatért hát, és Barcelonában beiratkozott egy elemi iskolába latint tanulni. Nagy feltűnést keltett a harminchárom éves nebuló, hiszen akkortájt a felnőttoktatás még nem volt divatban. Gyorsan túljutva az alapokon, a barcelonai, majd a salamancai egyetemen folytatott tanulmányokat, azonban mindkét iskolában összezördült az oktatókkal, mivel önműveléssel már sokkal több tudást gyűjtött, mint tanárai. Többször állt az Inkvizíció előtt eretnekség gyanújával. Végül elhagyta Spanyolországot, és a párizsi egyetemre ment, ahol hét évet töltött tanulással. A Montmatre alján, a Saint-Denis kápolna pincéjében hét társával megalapította a Jézus-társaságot, amelyet 1540-ben a pápa megerősített, mint szerzetesrendet. Tíz évig dolgozott Ignác a rend törvényein. Társaival együtt az ellenreformáció élcsapata lettek. A papnevelés megreformálása, a Collegium Germanico-Hungaricum megalapítása mellett sokoldalú egyházdiplomáciai és missziós munkát végzett. Tevékenységét az utókor felemásan ítéli meg, annak köszönhetően, hogy az általa alapított rend őrizte a legbuzgóbban az egyházi konzervativizmust.

Vissza a főoldalra