Vissza a főlapra	NO ÉS AKKOR MIT TEGYÜNK?
Levél a szerkesztőnek	A NEGYEDIK VILÁG

NO ÉS AKKOR MIT TEGYÜNK?

Levél a szerkesztőnek

A NEGYEDIK VILÁG

Jegyzetek

* A posztkommerciális (kereskedelem utáni) társadalom nem azt jelenti, hogy a kereskedelmet elfelejtjük, és soha többé nem gyakoroljuk. A posztindusztriális társadalom, amelyben jelenleg élünk, ugyancsak nem „ipar nélküli”, hanem „iparosodás utáni” társadalom, amelyben az iparosítás már nem cél, hanem eszköz, amellyel a kor kereskedelemorientált társadalma természetes módon él. A kereskedelmi orientáció szükségképpen vezet a központosítás, az államhatárokon túlnövő ipari – kereskedelmi – banki vállalatóriások létrejöttéhez. Ennek gazdaságossági hatásai nyilvánvalók. Politikai-pszichológiai vetülete: minél kiszolgáltatottabb az egyén a központi szolgáltatásoknak, munkaerejének és jövedelmének annál nagyobb észét vehetik el tőle alapvető létfenntartási költségek címén, az ezen túlmenő fogyasztásáról pedig annál nagyobb profitot lehet levenni.

Az általam preferált társadalommodell először is függetleníti a lakóközösségeket a globális, központosított ellátástól. A kemény technológia*** helyett a lágy technológiát**** alkalmazza.

Ez a társadalom maximum 4-5000 főt befogadó lakóközösségekből, sejtekből áll. Természetesen ezeknek a sejtejknek nem kell egyformáknak lenniük, ahogy az élő szervezet sejtjei sem egyformák. Ez a hasonlat azonban nem azt jelenti, hogy az élő szervezetet másolnánk gépiesen, vagyis ezeknek a sejteknek nem kell csoportonként egyféle funkcióra specializálódniuk. Inkább úgy lehetne ezt a társadalmat elképzelni, mint egy koralltelepet, amelyben számtalan egysejtű, vagy néhány sejtből álló szervezet épít fel egy-egy nagy szigetet. Az egyformaság már csak azért sem megengedhető, mert ez egy daganatszerű burjánzást hozhat létre.

Ezek a lakóközösség-sejtek az élő sejtek alapvető képességével is rendelkeznek: a szaporodás képességével. Közösségalkotó kis közösségeket bocsátanak ki magukból, amelyek képesek kisebb változtatásokkal reprodukálni az anyaközösséget. A sejtek belső felépítéséről egy részletesebb leírásban ismertetem elképzeléseimet a társaság tagjaival.

Az új társadalom alkotói, szellemi erői és sejtjei gombafonalak módján szövik át a korhadt társadalmat, ám – mivel a társadalmi ökonómia más, mint a biológiai – a táplálékul szolgáló korhadék pusztulása után is életképesek maradnak.

Erről többet alább.

**Kvázi-világvége:körülbelül olyan méretű változás a Föld bioszférájában, mint amilyen annak idején a dinoszauruszok pusztulását is okozta; vele párhuzamosan az antroposzféra, az emberi társadalmak teljes vagy részleges széthullása. (A dinoszauruszok sem pusztultak ki teljesen, különféle dinoszauridák életmódjuk, lakóhelyük vagy alkatuk miatt a mai napig fennmaradtak.)

***Kemény technológia: állami vagy annál szélesebb szinten kezelt, összefogott és irányított energiaellátás, globalizált ipar, kereskedelem, távközlés, műsorszórás és haditechnika, világméretű pénzpiaci rendszer.

****Lágy technológia: az egyes lakóközösségek vagy háztartások önálló energiaellátása, az infrastrukturális központok szétbontása kisközösségi szintre, a pénzemberek kiiktatása az árucseréből, egyenrangú műsorszóró és távközlési rendszerek összekapcsolódása.

EGY ÖNNEK, NEKED CÍMZETT LEVÉL A HARMADIK ÚTRÓL

Kedves Barátom!

Szeretném, ha tagja lennél a Harmadik Út – Túlélők Társasága nevű informális – be nem jegyzett, hivatalosan nem támogatott - társaságnak.

A társaság célja annak a posztkommerciális* társadalommodellnek a kidolgozása és működtetése, amely képes lesz arra, hogy a jelenleg is zajló természeti – környezeti katasztrófán (kvázi világvége**) átsegítse és megőrizze az emberiségnek egy kis töredékét.

Nem kiválasztottságról van szó, és nem arról, hogy csakis és kizárólag azok élik túl a katasztrófát, akik ezt a modellt követik. Lehetséges, hogy senki sem éli túl, és a következő harminchétmillió éves ciklusban a svábbogarak és a skorpiók nagy korszaka következik.

Mindössze arra próbálunk szövetkezni, hogy az emberiség tudásanyagának, kulturális – technológiai örökségének egy részét megőrizzük, valami olyan emberléptékű társadalommodellben, amely a Föld bioszférájának néhány darabját olyanformán őrzi meg és alakítja át, hogy az bármilyen körülmények között alkalmas legyen az emberi életre.

Ha érdekel ez az átalakulási folyamat, és szeretnél részt venni az eszmei és gyakorlati kialakításában, küldj egy emailt.

Ezt a levelet a huszonnegyedik órában írom. Huszonhárom óra egy perc. A vonatot nem lehet megállítani, pontosan huszonnégy órakor eléri a szakadékot, amelyről hiányzik a híd. Elérhetünk valamit, ha néhány kocsit lekapcsolunk és befékezünk...

Üdvözlettel barátod

Jedermann

Válaszlevél

A káoszból kivezető ajtó sem a rendre nyílik.	A posztkommerciális társadalom létrehozása (vázlat)
Energia A fosszilis enegiahordozók felhasználásának bealkonyult. Az olajvállalatok még úgy gondolják, kézben tudják tartani néhány évtizedig az energiaipart – de nem tudják. A kőszénfelhasználás is egyre szűkebb területre szorul, és az atomerőművek sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Rövidebb ideig működnek ugyanis, mint azt annak idején tervezték, és a leállított erőművek környezetkárosító hatása még felmérhetetlen. A trend a napsugárzás, a szél, a vízmozgás, a biomassza energiájának felhasználása és a hidrogénégetés felé mutat. Persze akármikor jöhet egy új ötlet, de a mi szempontunkból csak azok alkalmasak, amelyeknek révén viszonylag kisméretű, kevéssé bonyolult, ám hálózatba kapcsolható szerkezetekkel, decentralizáltan nyerhető energia. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy energiatermelő szerkentyűink a lehető legkisebb mértékben károsítsák a természetet. Sőt az sem lenne nagy baj, ha belesímulnának a természeti környezetbe – ahogy pl. régen az úszó vízimalmok. Ilyen fából ácsolt, alulcsapott kerékkel meghajtott, folyóra vagy patakra horgonyzott szerkentyűvel akár több generátor is meghajtható. Mellesleg vízemelésre is felhasználhatók, és akár hagyományos malomként, darálóként, hántolóként stb. is működtethetők. Az ilyen többfunkciós vízimalmok a modellmérettől a hajóméretig készülhetnek, működésük csak árvizek és nagyon hideg telek idején korlátozott. A szélenergiát nem kötelező hetven méteres építményen elhelyezett, óriási méretű, vízszintes tengelyű propellerrel hasznosítani. Egy függőleges tengelyre helyezett, S alakban meghajtott lemez is megfelel a célnak. Pörög, ha fúj a szél, és ha van egy dinamó vagy generátor az alján, áramtermelére is alkalmas. Az áramot nem muszáj akkumulátorokban raktározni, bonthatunk vele pl. vizet, és később, amikor szükséges, a hidrogén elégetésével nyerhetjük vissza az elraktározott energiát. De az se rossz, ha egy alacsonyabb szintről magasabb szintre szivattyúzunk vizet a szélmotorral, majd egy turbinát hajtó vízesésen leengedjük. Továbbá levegőt is lehet sűríteni, ami ugyanúgy dinamót hajthat később, vagy hőt fejleszteni biomassza alkoholos erjedéséhez, és amikor szükséges, az alkoholt elégetni stb. De ezek csak kósza ötletek, a lényeg az, hogy az eddiginél környezetbarátibb módszerekkel használjuk a megújuló energiákat. A napsütés közvetlen hasznosítása sem arról szól, hogy hatalmas tükörrendszereket helyezünk el a sivatagban, és a kószáló sugarakat fókuszálva a hőből áramot nyerünk: ez egy alternatíva, de költséges, bonyolult és meglehetősen természetidegen. Az viszont, hogy a háztetőn elhelyezett csőrendszerben a nap melegíti a vizet, és az áramló melegvíz vagy gőz áramfejlesztőt hajt, mellesleg közvetlenül fűtő-hűtő rendszert üzemeltet és meleg vizet szolgáltat, már ésszerűbb és célravezetőbb megoldás. Kis energiafelhasználású szerkezetek áramellárására jók a felhúzható, rugós mechanikus áramfejlesztők is. Rádiót, számítógépet vagy akár telefont is lehet ilyen dinamóval üzemeltetni. Esetleg felhúzás helyett elég egy kurblival beletekerni pár órára való energiát a szerkezetbe. A föld hőjének lakásfűtésre történő alkalmazását már kidolgozták, ez is továbbgondolható. Minden energiatermelő folyamat, ami nem jár gázkibocsátással, lassítja a természet pusztulását. Minden energiaátalakítás, amely a földfelszínen meglévő energiákat használja fel, csökkenti a globális felmelegedés ütemét. Távközlés, műsorszórás Bár természetközelibb társadalmat szeretnénk építeni, mint a hagyományos fogyasztói társadalmak, nem mondhatunk le ezeknek kényelmi szolgáltatásairól, legfeljebb kissé másképp kell megoldanunk a szolgáltatás kivitelezését. A mobiltelefonálás, az internethozzáférés biztosítása, a televíziós és rádiós műsorválaszték, a hozzáférés a sajtótermékekhez és a régi és új könyvekhez elengedhetetlenül szükséges egy olyan közösségben, amelynek elsődleges mozgatója a szellemi termékekben rejlő energia. Kezdjük a legkényesebb témával, a mobiltelefonnal. Valószínűleg egyszerűbb lenne a meglévő hálózatokat használni, azonban van egy internetes megoldás, amelynek révén önálló hálózatot üzemeltethetünk, olcsóbban, mintha a meglévőkre kapcsolódnánk rá. Egyébként mindenkinek lehetősége van a hagyományos mobiltelefon használatára – de nem az a gazdaságosabb. Az egyes közösségek hálózatai összekapcsolódnak, így lehetőségünk lesz arra, hogy egymás közt ingyen telefonáljunk. A témáról többet, részletesebben megtudhat bárki, akit illet, a nyári és az őszi beszélgetéseken. Saját rádiós, televíziós stúdiót természetesen kell működtetni. Kezdetben meglévő hálózathoz kell csatlakoznunk, később önálló hálózatot hozhatunk létre műsorcserére, műsorok közös előállítására és vásárlására. A műsorkészítés úgynevezett „rétegigények” kiszolgálására épül, erről bővebben a Szahara-szeminárium résztvevői hallhatnak és vitatkozhatnak. A hálózat arra is kiváló, hogy szórakoztató és ismeretterjesztő műsorainkat eljuttassuk rajta keresztül a környező települések lakóihoz. Az internetes rádió és televízió lehetőségeit is meg kell ragadnunk, egyúttal a nethez kapcsolódva saját számítógépes hálózatot kell kiépítenünk. A helyhez kötött számítógépek helyett a kényelmesen kézben tartható, könyv alakú, viszonylag kisméretű gépeket preferáljuk. Ezeknek áramellátását mechanikus, kézi meghajtású dinamó és a hozzá kapcsolódó akkumulátor biztosítja, így teljesen függetlenek bármilyen áramellátó hálózattól. Belehelyezhető a gépbe egy szélessávú adóvevő, amely a park területén és közvetlen környékén biztosítja az internethozzáférést és a telefonálást.	Ez a vázlatos leírás szinte minden lényeges kérdést érint, azonban ne várja senki azt, hogy az egyes megoldások mikéntjét, okait és várható eredményeit ebből pontosan megismerje. Vannak kérdések, amelyeket részletesen majd a Kerti beszélgetések címmel a nyáron megrendezendő szabadegyetemen szeretnék megbeszélni a résztvevőkkel – érdeklődés, jelentkezés bármelyik levélcímemen – és vannak olyan kérdések, amelyeknek részletes kifejtése az októberben megrendezendő Szahara-szemináriumra marad, amelyet Algéria és Nyugat-Szahara határán, a sivatagi alkotóházban tartunk. Erre is lehet jelentkezni itt, a részvételi feltételeket emailben küldöm. A lakóparkok Első teendőnk úgynevezett szociális lakóparkok létrehozása. Ez, mint minden más lakópark, körülkerített, őrzött terület, amelyben kulturált, parkszerűen rendezett környezetben állnak a lakóházak. A házak áramellátását szélenergia, napenergia és egyéb, helyben rendelkezésre álló és helyi generátorokat működtető energiaforrások biztosítják. A parkban van orvosi rendelő, óvoda, iskola, bevásárlóhelyek, szórakozóhelyek, sportpályák stb. A parknak saját tévé- és rádióadója van, amely kábelen vagy URH-frekvencián beszórja műsorral a környező területeket is. (A műsorszóró rendszer kidolgozásához segítséget kérek.) A park szociális jellege abban nyilvánul meg, hogy rossz anyagi körülmények között élő, rászoruló ám intelligens embereknek kínál lakhatási lehetőséget és jól kereső foglalkozást. A parkban élők mini-társadalma minden tagjának jólétet kíván biztosítani, méghozzá nem úgy, mint a politikára épülő társadalmakban, amelyek a jövőbeli jólétet ígérik, hanem *most, ebben a pillanatban és folyamatosan jelen időben.* A park mint gazdasági egység kifelé a társadalomépítés szempontjából haszontalan dolgokat ad el, illetve olyan dolgokat, amelyek a kintiek számára kívánatossá teszik a bentlétet. (Pl. játék, művészeti termékek, film, zene, számítógépes programok, idegenforgalmi attrakciók). Befelé viszont társadalomépítés szempontjából hasznos dolgokat gyűjt (energiaellátást, kényelmi szolgáltatásokat, építkezést, életszínvonal-emelést szolgáló szellemi és fizikai termékek, technológiák stb.) A park, amint lakossága elérte a 2-3000 főt, alkalmas helyeken újabb lakóparkokat alapít. Egy lakópark összlétszáma az 5-6000 főt nem haladhatja meg. A lakóparkok legfontosabb intézményei az iskolák. Ezekben alkotásközpontú oktatás folyik . (Az oktatási rendszer kidolgozásához szintén segítségre van szükségem.) A tankötelezettség időszakában „speciális”, „kísérleti” jelzőkkel meghatározott tantervű, tantárgycsoportos, kreativitásfejlesztő általános iskolák működnek, a lehető legminimálisabb kompromisszumokkal a hivatalos okatatási rendszer felé. A felsőbb iskolák okleveleit a parkok egymás között elfogadják. Oktatási intézményeink célja az okatatás humanizálása, sokoldalúan felhasználható tudással rendelkező, intelligens, jó szocializációs szintű emberek képzése. Távoktatási intézmények létrehozásával igyekszünk a világ minden tájáról minél több embert bevonni oktatási rendszerünkbe, tanulóként és oktatóként. (A részletes tervek kidolgozásához segítséget kérek. Az első park létesítését a nagyon közeli jövőre tervezzük.) Infrastruktúra Az első tényező: a víz. A felszíni vizek egyre szennyezettebbek. Az első időkben nem rendelkezünk akkora területtel, hogy a mezőgazdasági és ipari tevékenységgel együtt járó szennyezéstől megóvjuk a lakóparkok ivóvízbázisát jelentő folyóvizeket és forrásokat. Három lehetőség áll rendelkezésünkre a megfelelő vízbázis megteremtésére: az első a felszínközeli kutakból, forrásokból származó víz tisztítása. Erre egyelőre a zeolitos szűrés és vastalanítás megfelelőnek látszik. A második lehetőség az esővíz közvetlen felfogása és tisztítása, ami szintén megoldható, bár a csernobili katasztrófa idején az esővíz még a Dunántúlon is nagy mennyiségben tartalmazott radioaktív jódot, tehát egyedül erre nem alapozhatjuk a víznyerést. A harmadik lehetőség a mélyfúrású kút. Magyarország területén általában 300 méter körüli mélységből szinte mindenhol jó minőségű ásványvíz nyerhető. Ezt jó esetben tisztítani se kell, rosszabb esetben nagy sótartalmú gyógyvizet találunk, ekkor más ivóvízbázisról kell gondoskodni, viszont fürdőt kell telepítenünk a gyógyvízkútra. Van még egy eset, ha túl nagy a víz nátriumtartalma, ebben az esetben sótlanítani kell, ami viszonylag könnyen megoldható. Természetesen, amennyire lehet, törekedni kell a vízbázis decentralizálására, tehát nem cél az sem, hogy a parkot egy központi víztoronyból lássuk el vízzel. Az ásott és fúrt talajvízkutak vizének tisztítása az egyes háztartásokban megoldható. Amíg lehet, ezt a megoldást kell előnyben részesíteni. Rendkívüli helyzetekre azonban rendelkezésre kell állnia egy központi víztárolónak, amelyből gravitációs vezetéken eljuthat a háztartásokba a víz. Sivatagos vidéken csak a mélyfúrású kút jöhet szóba, illetve a nagy hőingadozást kihasználó felszíni víznyerési lehetőségek, amelyeket helyben részben már kikísérleteztek. A szennyvizet anaerob, majd aerob baktériumokkal tisztítva öntözésre használhatjuk, a keletkező iszapból először biogázt nyerhetünk, majd injektorokkal a talajba juttatva trágyázásra használható. Mindössze a nehézfém-szennyeződéstől kell megtisztítanunk előtte, ha van ilyen. A második legfontosabb infrastrukturális tényező a lakóházak hőmérsékletének kondicionálása. Ezt kombinált fűtő-hűtő rendszerrel oldhatjuk meg: ennek egyik eleme lehet a napkollektoros temperálás. A kollektorban felmelegedő víz hűtőszekrény-elven közvetlenül is felhasználható hűtésre, fűtésre pedig magától értetődő módon, a falba épített hőleadó csőkígyók segítségével. A hőmérsékletkülönbség által fenntartott vízáramlás generátort hajthat, a fejlesztett elektromos energiát a baloldalt leírt módszerek valamelyikével lehet konzerválni későbbi felhasználásra. De a ház alatt kialakított hőszigetelt tartályban tárolt fűtővíz is alkalmas lehet arra, hogy akár hosszabb időszakon keresztül is temperálja a ház hőmérsékletét. A föld mélyébe engedett csövön áramló langyos víz energiáját is felhasználhatjuk erre a célra. Hűtéshez elég egy méterrel a földfelszín alatt elhelyezni a csőkígyót. A föld alatt hűtött víz hőmérséklete 6-10C^o, ez a zöldségfélék téli eltartásához, húsok hűtéséhez is elegendő. A szemét kezelése az egyik legkényesebb kérdés. A parkok valószínűleg egy-egy település részeként funkcionálnak még néhány évtizedig, tehát választható az a megoldás, hogy szelektív gyűjtéssel a település hulladékketeléséhez csatlakozunk, de az is, hogy amit lehet – papír, üveg, polietilén stb – helyben újra feldolgozunk, a komposztálható szerves hulladékot komposztáljuk, és csak az abszolút hasznavehetetlen maradékot adjuk át a városi hulladéktelepre. Valószínűleg ez a járhatóbb út, különösen azért, mert a belső forgalomban törekednünk kell a környezetbarát csomagolóanyagok, vegyszerek és gépek használatára, így a nem hasznosuló hulladék mennyisége minimális lehet. Gazdaság Természetesen itt csupán vázlatosan érintem ezt a kényes területet: valószínűleg több kérdés nyitva marad a dolgozat elolvasása után. Ezekre is vannak válaszaim, ezek azonban vagy kidolgozatlanok még, vagy nem tartoznak a nagyközönségre. A legkényesebb kérdés: hogyan marad talpon a lakóközösség hétköznapi és szélsőséges helyzetekben egyaránt? Ugyanis a kezdetekben – ami lehet akár ötven-száz év is – azzal kell számolnunk, hogy a közösségeknek be kell épülniük a körülöttük levő társadalom szervezetébe, el kell fogadniuk az állam által diktált játékszabályokat, adót kell fizetniük, és képviseltetniük kell magukat a települési és regionális önkormányzatokban, tehát politikai tevékenységet is kell végezniük. A közösség gazdasági tevékenységénél elsősorban három tényezőt kell figyelembe vennünk: az első a közösség tagjainak érdeke. Alapvető érdekük,hogy jobban éljenek, mint mielőtt a közösség tagjai lettek; lehetőleg ne veszítsenek a kényelmi szolgáltatásokból, anyagi, személyi, vagyoni biztonságuk biztosítva legyen, és megillessék őket mindazok a jogok, amelyek bárnely demokráciában – legalábbis deklaráció szintjén – megilletik őket. A második tényező a pozitív mérleg: a közösség gazdasági gyarapodása. A harmadik az alkalmazkodás a környező társadalom gazdasági viszonyaihoz úgy, hogy egyúttal túl is lépünk azokon. A gazdasági tevékenység három pillére: a mezőgazdaság, a szórakoztatóipar és az oktatás. A mezőgazdasági termelés egyrészről a biogazdálkodás módszereire épül. Monokultúra helyett polikultúra – a kártevők elriasztására ültetett növényekkel a kártevők célnövényei között; környezetbarát, nem szintetikus növényvédő szerek, fizikai és biológiai növényvédelem; az öntözés és trágyázás ökonomikus módszereinek alkalmazása, a természetes növénytársulások bevonása a termelésbe stb. Másrészről olyan területek bevonását teszi lehetővé a termelésbe, amelyeket a hagyományos mezőgazdaság nem használ. Erről később részletesebben. A szórakoztatóipar megint csak három ágazatot ölel fel: a hagyományos gyermek- és felnőttjátékok gyártását, a jogdíjas termékek – szöveg, kép, zene, tánc, számítógépes játék, játékfilm, tévé- és rádióműsor, internetes portálok, beszélgetőoldalak, honlapok, játékok stb. - előállítását és a közvetlen műsorszolgáltatást (színház, sportműsor, folklórműsor, cirkusz, konferencia, show, fesztiválok stb.) Erről itt sok szót nem érdemes ejteni, hiszen a hagyományos termékeket mindenki ismeri, az újdonságokat viszont nem érdemes előre elkiabálni. Az oktatóiparba a távoktatás és a speciális területek – pl. művészetek, technológia – oktatásával érdemes beszállni. Ez megint olyan terület, amelyet jó, ha bizalmasan kezelünk: csak mi ötezren tudjunk előre a tervekről. Tehát az okatással kapcsolatos információkat is megtudhatja bárki, aki részt vesz a Kerti beszélgetéseken, vagy a Szahara-szemináriumon. A rendszer egyébként egyszerű, az oktatandó anyag sem titok – viszont a kettő együtt a világon egyedülálló.

A káoszból kivezető ajtó sem a rendre nyílik.

A posztkommerciális társadalom létrehozása (vázlat)

Energia

A fosszilis enegiahordozók felhasználásának bealkonyult. Az olajvállalatok még úgy gondolják, kézben tudják tartani néhány évtizedig az energiaipart – de nem tudják. A kőszénfelhasználás is egyre szűkebb területre szorul, és az atomerőművek sem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Rövidebb ideig működnek ugyanis, mint azt annak idején tervezték, és a leállított erőművek környezetkárosító hatása még felmérhetetlen. A trend a napsugárzás, a szél, a vízmozgás, a biomassza energiájának felhasználása és a hidrogénégetés felé mutat. Persze akármikor jöhet egy új ötlet, de a mi szempontunkból csak azok alkalmasak, amelyeknek révén viszonylag kisméretű, kevéssé bonyolult, ám hálózatba kapcsolható szerkezetekkel, decentralizáltan nyerhető energia. Nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy energiatermelő szerkentyűink a lehető legkisebb mértékben károsítsák a természetet. Sőt az sem lenne nagy baj, ha belesímulnának a természeti környezetbe – ahogy pl. régen az úszó vízimalmok. Ilyen fából ácsolt, alulcsapott kerékkel meghajtott, folyóra vagy patakra horgonyzott szerkentyűvel akár több generátor is meghajtható. Mellesleg vízemelésre is felhasználhatók, és akár hagyományos malomként, darálóként, hántolóként stb. is működtethetők. Az ilyen többfunkciós vízimalmok a modellmérettől a hajóméretig készülhetnek, működésük csak árvizek és nagyon hideg telek idején korlátozott.

A szélenergiát nem kötelező hetven méteres építményen elhelyezett, óriási méretű, vízszintes tengelyű propellerrel hasznosítani. Egy függőleges tengelyre helyezett, S alakban meghajtott lemez is megfelel a célnak. Pörög, ha fúj a szél, és ha van egy dinamó vagy generátor az alján, áramtermelére is alkalmas. Az áramot nem muszáj akkumulátorokban raktározni, bonthatunk vele pl. vizet, és később, amikor szükséges, a hidrogén elégetésével nyerhetjük vissza az elraktározott energiát. De az se rossz, ha egy alacsonyabb szintről magasabb szintre szivattyúzunk vizet a szélmotorral, majd egy turbinát hajtó vízesésen leengedjük. Továbbá levegőt is lehet sűríteni, ami ugyanúgy dinamót hajthat később, vagy hőt fejleszteni biomassza alkoholos erjedéséhez, és amikor szükséges, az alkoholt elégetni stb. De ezek csak kósza ötletek, a lényeg az, hogy az eddiginél környezetbarátibb módszerekkel használjuk a megújuló energiákat.

A napsütés közvetlen hasznosítása sem arról szól, hogy hatalmas tükörrendszereket helyezünk el a sivatagban, és a kószáló sugarakat fókuszálva a hőből áramot nyerünk: ez egy alternatíva, de költséges, bonyolult és meglehetősen természetidegen. Az viszont, hogy a háztetőn elhelyezett csőrendszerben a nap melegíti a vizet, és az áramló melegvíz vagy gőz áramfejlesztőt hajt, mellesleg közvetlenül fűtő-hűtő rendszert üzemeltet és meleg vizet szolgáltat, már ésszerűbb és célravezetőbb megoldás. Kis energiafelhasználású szerkezetek áramellárására jók a felhúzható, rugós mechanikus áramfejlesztők is. Rádiót, számítógépet vagy akár telefont is lehet ilyen dinamóval üzemeltetni. Esetleg felhúzás helyett elég egy kurblival beletekerni pár órára való energiát a szerkezetbe. A föld hőjének lakásfűtésre történő alkalmazását már kidolgozták, ez is továbbgondolható. Minden energiatermelő folyamat, ami nem jár gázkibocsátással, lassítja a természet pusztulását. Minden energiaátalakítás, amely a földfelszínen meglévő energiákat használja fel, csökkenti a globális felmelegedés ütemét.

Távközlés, műsorszórás

Bár természetközelibb társadalmat szeretnénk építeni, mint a hagyományos fogyasztói társadalmak, nem mondhatunk le ezeknek kényelmi szolgáltatásairól, legfeljebb kissé másképp kell megoldanunk a szolgáltatás kivitelezését. A mobiltelefonálás, az internethozzáférés biztosítása, a televíziós és rádiós műsorválaszték, a hozzáférés a sajtótermékekhez és a régi és új könyvekhez elengedhetetlenül szükséges egy olyan közösségben, amelynek elsődleges mozgatója a szellemi termékekben rejlő energia.

Kezdjük a legkényesebb témával, a mobiltelefonnal. Valószínűleg egyszerűbb lenne a meglévő hálózatokat használni, azonban van egy internetes megoldás, amelynek révén önálló hálózatot üzemeltethetünk, olcsóbban, mintha a meglévőkre kapcsolódnánk rá. Egyébként mindenkinek lehetősége van a hagyományos mobiltelefon használatára – de nem az a gazdaságosabb. Az egyes közösségek hálózatai összekapcsolódnak, így lehetőségünk lesz arra, hogy egymás közt ingyen telefonáljunk. A témáról többet, részletesebben megtudhat bárki, akit illet, a nyári és az őszi beszélgetéseken.

Saját rádiós, televíziós stúdiót természetesen kell működtetni. Kezdetben meglévő hálózathoz kell csatlakoznunk, később önálló hálózatot hozhatunk létre műsorcserére, műsorok közös előállítására és vásárlására. A műsorkészítés úgynevezett „rétegigények” kiszolgálására épül, erről bővebben a Szahara-szeminárium résztvevői hallhatnak és vitatkozhatnak. A hálózat arra is kiváló, hogy szórakoztató és ismeretterjesztő műsorainkat eljuttassuk rajta keresztül a környező települések lakóihoz. Az internetes rádió és televízió lehetőségeit is meg kell ragadnunk, egyúttal a nethez kapcsolódva saját számítógépes hálózatot kell kiépítenünk. A helyhez kötött számítógépek helyett a kényelmesen kézben tartható, könyv alakú, viszonylag kisméretű gépeket preferáljuk. Ezeknek áramellátását mechanikus, kézi meghajtású dinamó és a hozzá kapcsolódó akkumulátor biztosítja, így teljesen függetlenek bármilyen áramellátó hálózattól. Belehelyezhető a gépbe egy szélessávú adóvevő, amely a park területén és közvetlen környékén biztosítja az internethozzáférést és a telefonálást.

Ez a vázlatos leírás szinte minden lényeges kérdést érint, azonban ne várja senki azt, hogy az egyes megoldások mikéntjét, okait és várható eredményeit ebből pontosan megismerje. Vannak kérdések, amelyeket részletesen majd a Kerti beszélgetések címmel a nyáron megrendezendő szabadegyetemen szeretnék megbeszélni a résztvevőkkel – érdeklődés, jelentkezés bármelyik levélcímemen – és vannak olyan kérdések, amelyeknek részletes kifejtése az októberben megrendezendő Szahara-szemináriumra marad, amelyet Algéria és Nyugat-Szahara határán, a sivatagi alkotóházban tartunk. Erre is lehet jelentkezni itt, a részvételi feltételeket emailben küldöm.

A lakóparkok

Első teendőnk úgynevezett szociális lakóparkok létrehozása.

Ez, mint minden más lakópark, körülkerített, őrzött terület, amelyben kulturált, parkszerűen rendezett környezetben állnak a lakóházak. A házak áramellátását szélenergia, napenergia és egyéb, helyben rendelkezésre álló és helyi generátorokat működtető energiaforrások biztosítják. A parkban van orvosi rendelő, óvoda, iskola, bevásárlóhelyek, szórakozóhelyek, sportpályák stb. A parknak saját tévé- és rádióadója van, amely kábelen vagy URH-frekvencián beszórja műsorral a környező területeket is. (A műsorszóró rendszer kidolgozásához segítséget kérek.)

A park szociális jellege abban nyilvánul meg, hogy rossz anyagi körülmények között élő, rászoruló ám intelligens embereknek kínál lakhatási lehetőséget és jól kereső foglalkozást.

A parkban élők mini-társadalma minden tagjának jólétet kíván biztosítani, méghozzá nem úgy, mint a politikára épülő társadalmakban, amelyek a jövőbeli jólétet ígérik, hanem most, ebben a pillanatban és folyamatosan jelen időben.

A park mint gazdasági egység kifelé a társadalomépítés szempontjából haszontalan dolgokat ad el, illetve olyan dolgokat, amelyek a kintiek számára kívánatossá teszik a bentlétet. (Pl. játék, művészeti termékek, film, zene, számítógépes programok, idegenforgalmi attrakciók). Befelé viszont társadalomépítés szempontjából hasznos dolgokat gyűjt (energiaellátást, kényelmi szolgáltatásokat, építkezést, életszínvonal-emelést szolgáló szellemi és fizikai termékek, technológiák stb.)

A park, amint lakossága elérte a 2-3000 főt, alkalmas helyeken újabb lakóparkokat alapít. Egy lakópark összlétszáma az 5-6000 főt nem haladhatja meg.

A lakóparkok legfontosabb intézményei az iskolák. Ezekben alkotásközpontú oktatás folyik . (Az oktatási rendszer kidolgozásához szintén segítségre van szükségem.) A tankötelezettség időszakában „speciális”, „kísérleti” jelzőkkel meghatározott tantervű, tantárgycsoportos, kreativitásfejlesztő általános iskolák működnek, a lehető legminimálisabb kompromisszumokkal a hivatalos okatatási rendszer felé. A felsőbb iskolák okleveleit a parkok egymás között elfogadják. Oktatási intézményeink célja az okatatás humanizálása, sokoldalúan felhasználható tudással rendelkező, intelligens, jó szocializációs szintű emberek képzése. Távoktatási intézmények létrehozásával igyekszünk a világ minden tájáról minél több embert bevonni oktatási rendszerünkbe, tanulóként és oktatóként.

(A részletes tervek kidolgozásához segítséget kérek. Az első park létesítését a nagyon közeli jövőre tervezzük.)

Infrastruktúra

Az első tényező: a víz. A felszíni vizek egyre szennyezettebbek. Az első időkben nem rendelkezünk akkora területtel, hogy a mezőgazdasági és ipari tevékenységgel együtt járó szennyezéstől megóvjuk a lakóparkok ivóvízbázisát jelentő folyóvizeket és forrásokat. Három lehetőség áll rendelkezésünkre a megfelelő vízbázis megteremtésére: az első a felszínközeli kutakból, forrásokból származó víz tisztítása. Erre egyelőre a zeolitos szűrés és vastalanítás megfelelőnek látszik. A második lehetőség az esővíz közvetlen felfogása és tisztítása, ami szintén megoldható, bár a csernobili katasztrófa idején az esővíz még a Dunántúlon is nagy mennyiségben tartalmazott radioaktív jódot, tehát egyedül erre nem alapozhatjuk a víznyerést. A harmadik lehetőség a mélyfúrású kút. Magyarország területén általában 300 méter körüli mélységből szinte mindenhol jó minőségű ásványvíz nyerhető. Ezt jó esetben tisztítani se kell, rosszabb esetben nagy sótartalmú gyógyvizet találunk, ekkor más ivóvízbázisról kell gondoskodni, viszont fürdőt kell telepítenünk a gyógyvízkútra.

Van még egy eset, ha túl nagy a víz nátriumtartalma, ebben az esetben sótlanítani kell, ami viszonylag könnyen megoldható. Természetesen, amennyire lehet, törekedni kell a vízbázis decentralizálására, tehát nem cél az sem, hogy a parkot egy központi víztoronyból lássuk el vízzel. Az ásott és fúrt talajvízkutak vizének tisztítása az egyes háztartásokban megoldható. Amíg lehet, ezt a megoldást kell előnyben részesíteni. Rendkívüli helyzetekre azonban rendelkezésre kell állnia egy központi víztárolónak, amelyből gravitációs vezetéken eljuthat a háztartásokba a víz. Sivatagos vidéken csak a mélyfúrású kút jöhet szóba, illetve a nagy hőingadozást kihasználó felszíni víznyerési lehetőségek, amelyeket helyben részben már kikísérleteztek.

A szennyvizet anaerob, majd aerob baktériumokkal tisztítva öntözésre használhatjuk, a keletkező iszapból először biogázt nyerhetünk, majd injektorokkal a talajba juttatva trágyázásra használható. Mindössze a nehézfém-szennyeződéstől kell megtisztítanunk előtte, ha van ilyen.

A második legfontosabb infrastrukturális tényező a lakóházak hőmérsékletének kondicionálása. Ezt kombinált fűtő-hűtő rendszerrel oldhatjuk meg: ennek egyik eleme lehet a napkollektoros temperálás. A kollektorban felmelegedő víz hűtőszekrény-elven közvetlenül is felhasználható hűtésre, fűtésre pedig magától értetődő módon, a falba épített hőleadó csőkígyók segítségével. A hőmérsékletkülönbség által fenntartott vízáramlás generátort hajthat, a fejlesztett elektromos energiát a baloldalt leírt módszerek valamelyikével lehet konzerválni későbbi felhasználásra. De a ház alatt kialakított hőszigetelt tartályban tárolt fűtővíz is alkalmas lehet arra, hogy akár hosszabb időszakon keresztül is temperálja a ház hőmérsékletét. A föld mélyébe engedett csövön áramló langyos víz energiáját is felhasználhatjuk erre a célra. Hűtéshez elég egy méterrel a földfelszín alatt elhelyezni a csőkígyót. A föld alatt hűtött víz hőmérséklete 6-10C^o, ez a zöldségfélék téli eltartásához, húsok hűtéséhez is elegendő.

A szemét kezelése az egyik legkényesebb kérdés. A parkok valószínűleg egy-egy település részeként funkcionálnak még néhány évtizedig, tehát választható az a megoldás, hogy szelektív gyűjtéssel a település hulladékketeléséhez csatlakozunk, de az is, hogy amit lehet – papír, üveg, polietilén stb – helyben újra feldolgozunk, a komposztálható szerves hulladékot komposztáljuk, és csak az abszolút hasznavehetetlen maradékot adjuk át a városi hulladéktelepre. Valószínűleg ez a járhatóbb út, különösen azért, mert a belső forgalomban törekednünk kell a környezetbarát csomagolóanyagok, vegyszerek és gépek használatára, így a nem hasznosuló hulladék mennyisége minimális lehet.

Gazdaság

Természetesen itt csupán vázlatosan érintem ezt a kényes területet: valószínűleg több kérdés nyitva marad a dolgozat elolvasása után. Ezekre is vannak válaszaim, ezek azonban vagy kidolgozatlanok még, vagy nem tartoznak a nagyközönségre.

A legkényesebb kérdés: hogyan marad talpon a lakóközösség hétköznapi és szélsőséges helyzetekben egyaránt? Ugyanis a kezdetekben – ami lehet akár ötven-száz év is – azzal kell számolnunk, hogy a közösségeknek be kell épülniük a körülöttük levő társadalom szervezetébe, el kell fogadniuk az állam által diktált játékszabályokat, adót kell fizetniük, és képviseltetniük kell magukat a települési és regionális önkormányzatokban, tehát politikai tevékenységet is kell végezniük.

A közösség gazdasági tevékenységénél elsősorban három tényezőt kell figyelembe vennünk: az első a közösség tagjainak érdeke. Alapvető érdekük,hogy jobban éljenek, mint mielőtt a közösség tagjai lettek; lehetőleg ne veszítsenek a kényelmi szolgáltatásokból, anyagi, személyi, vagyoni biztonságuk biztosítva legyen, és megillessék őket mindazok a jogok, amelyek bárnely demokráciában – legalábbis deklaráció szintjén – megilletik őket. A második tényező a pozitív mérleg: a közösség gazdasági gyarapodása. A harmadik az alkalmazkodás a környező társadalom gazdasági viszonyaihoz úgy, hogy egyúttal túl is lépünk azokon.

A gazdasági tevékenység három pillére: a mezőgazdaság, a szórakoztatóipar és az oktatás.

A mezőgazdasági termelés egyrészről a biogazdálkodás módszereire épül. Monokultúra helyett polikultúra – a kártevők elriasztására ültetett növényekkel a kártevők célnövényei között; környezetbarát, nem szintetikus növényvédő szerek, fizikai és biológiai növényvédelem; az öntözés és trágyázás ökonomikus módszereinek alkalmazása, a természetes növénytársulások bevonása a termelésbe stb. Másrészről olyan területek bevonását teszi lehetővé a termelésbe, amelyeket a hagyományos mezőgazdaság nem használ. Erről később részletesebben.

A szórakoztatóipar megint csak három ágazatot ölel fel: a hagyományos gyermek- és felnőttjátékok gyártását, a jogdíjas termékek – szöveg, kép, zene, tánc, számítógépes játék, játékfilm, tévé- és rádióműsor, internetes portálok, beszélgetőoldalak, honlapok, játékok stb. - előállítását és a közvetlen műsorszolgáltatást (színház, sportműsor, folklórműsor, cirkusz, konferencia, show, fesztiválok stb.) Erről itt sok szót nem érdemes ejteni, hiszen a hagyományos termékeket mindenki ismeri, az újdonságokat viszont nem érdemes előre elkiabálni.

Az oktatóiparba a távoktatás és a speciális területek – pl. művészetek, technológia – oktatásával érdemes beszállni. Ez megint olyan terület, amelyet jó, ha bizalmasan kezelünk: csak mi ötezren tudjunk előre a tervekről. Tehát az okatással kapcsolatos információkat is megtudhatja bárki, aki részt vesz a Kerti beszélgetéseken, vagy a Szahara-szemináriumon. A rendszer egyébként egyszerű, az oktatandó anyag sem titok – viszont a kettő együtt a világon egyedülálló.