APOKALIPSZIS
MOST
EGY PUSZTULÁSRA ÍTÉLT ÁLLATFAJ
Az emberről van szó, természetesen. Túlszaporodott, akár az óriásgyíkok. A földi élővilág nagy részének elpusztítására alkalmas fegyverzettel rendelketik. Ostoba, irigy, hiú, gyermeteg, mint a majmok általában. Kitalálta a luxust, elemi szükségleteinek több százszorosát pazarolja.
No igen, végül is megérdemelné, hogy kihaljon. De nekem valahogy mégis hiányozna. Tualdonképpen rettentő rokonszenves majomféle. Csak épp nem tud szabadulni. Elindított egy láncreakciót: gondolkodásának uralkodó pályái a természet erőinek mint eszköztárnak a kezelésével mind egy irányba mutatnak: a technológia fejlesztésének irányába. És a technológia rabjává tette az embert. Öntudatlan, csupasz testű, védtelen állatka saját eredményei hálójában. Tagadja állati mivoltát, büszkén vallja, hogy Isten saját képmására teremtette. Értekezéseket ír az emberi lélek isteni természetéről, miközben állati ösztönök szorongatják, ezek mozgatják minden gondolatát és tettét. És ha netán felülemelkedhetne rajtuk, már nem volna ember. Üres lenne az élete, nem bírná gondolatai súlyát. Kicsi, nagyképű, védtelen állat, aki egyszerre akarja megérteni, birtokba venni és legyőzni a világot. Azt hiszi, a ráció a természet megértéséhez vezet. Azt hiszi, racionálisan gondolkodik. Tíz-húsz évenként úgyí érzi: most igazán megértette a világot. Öt-tíz évenként kiderül, hogy tévedett. Racionalitása irracionális. Úgy érzi, a megértés és a birtokba vétel a két alapvető viszonyulási forma, amellyel a természethez közeledhet. És szaporodik, tekintet nélkül ökológiai korlátaira. Embernél talán csak patkány van több a világon. Mindkét állat városlakó, de a patkány alkalmazkodóbb, és az eledelben sem válogat. Vajon a városok pusztulásval kihalnak-e a patkányok? - Nem hiszem. Talán az emberek sem.
Az ember az egyetlen kollektív tudattal rendelkező állat: tud tenni valamit a kipusztulása ellen, ha akar. Persze naivitás volna elvárni a nagyragadozóktól, hogy ne a zsákmányszerzés pillanatnyi ösztönének engedelmeskedjenek; az ipar és a pénzvilág vezéregyéniségeitől, hogy ne az óriási vagyonok még óriásibbá tételén törjék a fejüket. Egy módszer van rá, hogy tevékenységük feladására kényszerítse őket a túlélsre berendezkedő emberiség: meg kell kerülni őket.
A középkor végvárai is csak addig jelentettek komoly védelmi rendszert, amíg kötelező jelleggel megostromolták őket. Amint az ellenség rájött, hogy támadásai során a várat figyelmen kívül hagyhatja, befellegzett a végvári rendszernek. Nos, a túlélsi stratégiák kidolgozásakor bízvást figyelmen kívül hagyhatók a multinacionális ipari, kereskedelmi és egyéb konszernek, a milliárdos üzletemberek, az őket kiszolgáló politikusok, a bankok és a pénzrendszerek. Mindezeknek addig van jelentősége, amíg az úgynevezett közvélemény foglalkozik velük. Épp ezért vesztette erejét az 1970-es, 80-as években zajló „posztmodern forradalom”. A posztmodernek ugyanis a jóléti társadalom végvárait ostromolták, és a közvéleményt hívták segítségül.